Esküvő

A tipikus yes-no guy-ról lesz most szó, és nem akarom bántani a férfiakat, egyáltalán, ez sokszor így van rendjén (még ha elég idegesítő is tud lenni olykor).

A legritkább esetben fordul elő, hogy az első találkozót a vőlegény beszélné végig az elképzelésekről, sőt, talán egyszer volt példa az elmúlt 8 évben arra, hogy csak a vőlegénnyel tartottuk volna a kapcsolatot. Utána jártunk, miért alakult ez így.

Kezdhetjük az ősemberrel, amikor is a vadászó férfinak az volt a feladata, hogy minden erejét összpontosítva, gyorsan, a célra fókuszálva leterítse a mamutot. Itt nem volt se idő, se hely a mellébeszélésre, a részletekre, leterítette, vagy alulmaradt. A nők figyelme ezzel szemben megoszlott, a gyűjtögető életmód és a gyerekek nevelése megkívánta, hogy jobban figyeljenek a részletekre, és egyszerre több dolgot is észrevegyenek. Tudósok közben kimutatták, hogy ez mennyire fárasztó, mert nincs olyan, hogy a figyelem „megoszlik”, csak olyan, hogy az egyes dolgok között „ugrándozik”, ami nagyon megterhelő. Az évezredek során ez a „szokás” mindkét nemnél megmaradt, ezért a férfiak a mai napig keveset törődnek a nők számára oly fontos részletekkel (persze van példa az ellenkezőjére is) és gyakran azzal vádolják a nőket, hogy „bolhából elefántot” csinálnak, ami szintén a túlélést jelentette az ősidőkben az utódok számára. (és ami szintén megmaradt/előjön gyermekvállaláskor)

De vissza az esküvő témához: kedves menyasszonyok, a vőlegény nem bunkó, vagy érdektelen, csak valóban nem látja a különbséget a sárga és a madártej árnyalat között. Az egészre viszont jó rálátása van, ki tudja választani a legharmonikusabb színösszeállítást, ha mutatunk neki képeket. Összességében igaz, hogy egyszerűbb a férfiakkal képek alapján kommunikálni, mint órákig magyarázni az elképzeléseinket, amiből talán az első és az utolsó szót jegyzik meg. Egyszerűen a részletekről túl sok információt nem tudnak befogadni, nagyon kifárasztja őket, hogy keresik a mondandóban a lényeget, így a színekről, dekorációról, kiegészítőkről való elmélkedésben lemerülnek. Ha viszont leteszünk eléjük két képet és megkérdezzük, hogy ez tetszik vagy az, jó érzékkel választják ki a megfelelőt.

A kóstoló az a rész, amit a vőlegények is szeretnek a szervezésben, és bátran el is mondják frappáns véleményüket, ha pedig feladatot adunk nekik, addig fogják a megoldást keresni, amíg meg nem találják. Nyugodtan kérjük ki a véleményüket a menüt vagy a bort illetően, viszont a ruhaszalon és az öltönypróba a legtöbbjük számára kínszenvedés, legyünk megértőek, és ha nem akarjuk, hogy az ekrü helyett sárga nyakkendőt és inget vásároljanak, jobban járunk, ha ezeket mi szerezzük be számukra, örülni fognak a meglepetésnek.

A zenei résznél is jeleskednek a vőlegények, a zenekar vagy DJ választást is rájuk lehet bízni, feltéve, hogy hasonló az ízlésünk. Itt mindenképpen győződjünk meg a választás minőségéről személyesen, mert előfordult már, hogy „valamelyik barátját” kérte meg a vőlegény, hogy a zenét szolgáltassa az esküvőn, hogy spóroljon a DJ-n és sajnos komoly technikai hiányosságok léptek fel az este alatt.

Végül, de nem utolsó sorban a budget: fontos, – és az esetek 99 %-ban ez így is működik – hogy együtt döntsetek a költségekről és a szolgáltatók kiválasztásáról. Jó módszer, ha kiválasztasz kategóriánként 2-3 neked tetsző referencia munkát, és azokra kell rámondania, hogy igen-vagy-nem.

Oszd meg véleményed és a kérdéseidet, amelyek fölmerültek a szervezés folyamán, segítünk megtalálni a megoldást!